Szóval, itt vannak az oldalaim:
És ha már nosztalgiázni kezdtünk, igen, a régi szép időkről, amik akkor is szépek voltak, amikor benne éltünk, nemcsak visszagondolva szépültek meg... jó volt, tényleg, a legjobb, hogy tartozott valahová az ember. Mióta ismét dolgozok, alig van időm, sajna, a kedves Gimp-es blogomra is alig-alig, scrappelni kb valamennyi, kommentelni szinte nulla. Nem jó érzés, tényleg, de sajna a való világban, a munkásban sem találom a helyemet: két helyen dolgozok fél-félállásban. Itt is vagyok, ott is vagyok, sehol sem vagyok és most ezt nagyon érzem. De majd rendbe jönnek a dolgok, a lényeg, hogy a való világban, a családosban én vagyok az anyuka, a feleség, a lány, a nővér, a meny és megvan a helyem és szeretem. A scrap, a hímzés és a blog csak egy plusz. Hm. És ennyi.
2 megjegyzés:
szépek az oldalaid, és jó volt olvasni a gondolataidat. és igen, a legfontosabb a családos-való-világ, és ha ott a helyeden vagy, akkor jó!!!! :) a többi csak plusz, ami jó, ha jó, de ha az első rendben van, akkor is elviselhető, ha nem annyira jó. azért szurkolok, hogy a dolgozó-való-világban is találd meg a helyed!!!!! :)
Remélem hamar megoldás születik a ketteségre.Klasszak az oldalak.
Megjegyzés küldése